Ismét kopogásra lettem figyelmes. Természetesen a szokásos vacsoravendég kopogott az erkélyen.
Úgyhogy gyorsan ugrottam is gépért, majd szép lassan kilestem az erkélyre.
A gép kattanására felfigyelt, felugrott a korlátra és azt hittem elrepült, de nem, mert leszállt és alatta bújt vissza.
Aztán valamitől ismét megijedt és elrepült. Legalábbis azt hittem.
Nagyban hasalok az erkélyajtóban, amikor arra kapom fel a fejem, hogy úgy 80 cm-re előttem egyszer csak megcsippent az egyik virágcserépen, a frászt hozva rám.
Arra számítottam, hogy a hirtelen mozdulattól végképp megijed és tovaszáll, de nem, folytatta a vacsoráját...