Oldalak

2013. november 7., csütörtök

Egytál meg még egy tál...

Szóval már megint valahogy úgy kezdődött az egész, hogy éhesen lapozgattam valamelyik receptmagazint. Vagyis nagyon lapozgatni se kellett, mert címlapon figyelt ez az egytálétel. 
Napokig csak a nyálam csorgott miatta, mert persze cukkinim az nem volt itthon, meg hús se.

Aztán egyszer csak úgy adódott, hogy rám maradt az aznapi 3-4 fogásos ebéd elkészítése. Valahogy maradt ki egy kis hús is és a hűtőben is termett egy kis cukkini. Minden adott lett, hogy kipróbáljam azt az istenien kinéző fogást. Nem kell mondanom, nem okozott csalódást!

Most ismételten rám hárult a feladat, hogy kotyvasszak valami ehetőt.
Cukkinit már múlthéten beszereztem a piacon, anyám most adott egy kis pipi husit. Nem volt kérdés mit is fogok főzni.

Persze, ahogy az lenni szokott, most sem ment simán minden. Az edény méretét sikerült elnéznem egy picit, alig fért a végére bele minden jóság! :D

Már amikor a hús sült, mennyei illata volt, (nem jó éhesen főzni) ki is nyitottam az ablakot, hogy a szomszédok is érezzék! 
Miután elkészült, kénytelen voltam repetázni belőle, egyszer, aztán még egyszer...