Kétféle ember létezik, aki szereti a pacalt és akit ki lehet vele kergetni a világból.
Szerencsére én (mi) az előbbibe tartozom. Csak sajnos ahányszor anyám vagy nagyim boci bendő pörköltet főz, mindig erősre sikerül, azt meg én nagy nem szeretem, valahogy nem tudok belőle jó ízűt enni.
Tegnapelőtt szokásos piaci túrámon jártam, amikor belestem a húsboltba és megpillantottam fehérleni egy nagy adag pacalt. Csak sajnos már nem volt nálam meg a rávaló.
Így hazaérve felvetettem anyámnak, hogy mi lenne, ha. Persze rögtön elkezdtem mondani, hogy hogyan is kell csinálni. Hiába mondtam, hogy holnapig úgyis elfelejtem.
Szóval másnap első utam a henteshez vezetett, szerencsére, mert már így is alig volt belőle.
Hazaérve neki is álltam rögtön és már értem sokan miért nem szeretik, nyersen elégéggé ablak nyitogató az aromája.
Állítólag nehéz elkészíteni, hát nem tudom, hallal töltött bundás palacsintával jobban megszenvedtem.
Azt hozzá kell tennem, hogy még életemben nem készítettem semmilyen pörköltöt!
Azon kívül, hogy 3 órán keresztül készült, személy szerint nem találtam benne semmi nehézséget és még meg ott se álltam mellette végig, mint mondjuk egy lekvárnál.
De azt hiszem megérte! Finom lett, csak kevés lett!
Azt, hogy mi hogyan készítjük a blogbejegyzés további részében megtalálható!
 |
| Frottír törölköző |
